Puscas Adél emlékére

A dicsőszentmártoni Traian Gimnázium tanári kara és diákserege, megrendülten vette tudomásul ,hogy diákjuk, kedvelt iskolatársuk Puscas Adél már nincs közöttünk.Gyors lefolyású, de annál súlyosabb betegsége nem kegyelmezett.Derékba tört egy igéretes életpálya, megszűnt dobogni egy nemes kicsi szίv.

Isten tálentumokkal áldotta meg:osztályának első tanulója volt, az iskola néptánccsoportjának egyik reménysége, osztályának összetartó kapocsa, tanárainak, osztályfőnökének megbίzható segίtőtársa .Képességeihez igazi emberi magatartás társult, a jóság,a szerénység,a segίtőkészség.

Fél évvel ezelőtt még együtt ünnepeltük diáklapunk hetedik születésnapját,ahol az Ő neve is a dίjazottak között szerepelt.Most iskolai padja végleg megüresedett , távozásával hatalmas űrt hagyott szίvünkben,osztálytársai szίvében.

Tudjuk, hogy az Élet velejárója a Halál, és természetesnek fogadjuk el mindaddig, amίg nem érint egészen közelről és amίg nem egy élni akaró kis szίvet ragadott el közülünk.Utolsó percig reménykedett Ő is,mi is, de csak a reménnyel maradtunk.

Szίvünkbe zárunk örökre.Az idő elmúlhat, szállhatnak az évek,de amίg élünk velünk lesz fájó emléke.

Az ÉBRESZTŐ diáklap szerkesztősége