|
| |
|
Dicsőszentmártonban az ,,Adj, király, katonát! ” vetélkedő megszervezését az Alsó Kis-Küküllőmenti Magyar Ifjúság Szövetsége(ALKISZ) vállalta föl. A toborzást, a vetélkedő problémamentes lefuttatását egy öttagú csapat(Korpos Dalma, Péter Melinda, Magyari Csaba, Székely Andrea) “menedzselte”, élén az ALKISZ elnökével Gagyi Zoltánnal, ezáltal is jelezvén, hogy szervezetünk milyen fontosságot tulajdonít az eseménynek. 24 versenyzőnk volt, akik a vámosgálfalvi Fogarasi Sámuel Általános Iskolából, a küküllődombói Általános Iskolából, a magyarkirályfalvi Általános Iskolából – illetve a dicsőszentmártoni Traian Gimnáziumból érkeztek. A vetélkedőt egy rövid elnöki köszöntő előzte meg, amelyben a szép számban egybegyűltek( a 70 férőhelyes terem színültig megtelt) bőséges tájékoztatót kaptak az Áldás népesség mozgalom, és ennek keretén belül megszervezett vetélkedő céljairól, fontosságáról. Ezt követően sorshúzás által megszülettek az első helyért harcba szálló családok, akik egy pár perces ismerkedés után meg is kapták az első feladatukat: nevet kellett válasszanak a családnak. Míg egyeseknek ez a próba nehéznek bizonyult, egyes csapatok pillanatok alatt ötletesebbnél ötletesebb családnevekkel rukkoltak elő. Lekerült a por a hagyományos küküllőmenti nemesi származású családnevekről, előkerültek a gyerekek által közismert gúnynevek, de a népszerű Bundy sorozat is képviselve volt. Ezek után az újdonsült családok átestek a tűzkeresztségen, családi portrét kellett készítsenek színes ceruzával felfegyverkezve. A nagy lelkesedésnek és a még nagyobb lendületnek meg is lett hamar az eredménye, hamarosan nagytaták, nagymamák, anyukák, gyerekek, apukák hada sorakozott a kartonlapokon, amelyeket aztán a zsűri szakértő tekintete után a közönség is szemügyre vehetett. Mindezeket nemcsak a dicsői közönség ismerhette meg, hiszen a rendezvényt megtisztelte több sajtótermék is, így a Marosvásárhelyi Tv jóvoltából az egész megye megismerkedhetett a versenyző családokkal. Miután bemutatták a rajzot, a családok be is kellett álljanak abba a helyzetbe, amelyet a rajzon ábrázoltak. Volt, aki még kellékekkel is besegített, hogy az ábrázolás még hitelesebb legyen, egy biztos ötletesebbnél-ötletesebb “fotók” keletkeztek, amelyeket az ALKISZ paparazzija igyekezett lelkiismeretesen meg is örökíteni. A színészi tehetség megmutatkozása folytatódott a következő próbában is, amikor a család egy élethelyzetet kellett bemutasson. Amint az bebizonyosodott, nem is egy gyerek esetében tudnánk már most ajánlani a színészi pályát. Jobbnál jobb produkciókkal bűvölték el a nézőket, a többi családot és a zsűrit, hisz azzal mindenki egyetértett, hogy Isteni gondviselésnek tekinthető az, hogy nem lakunk Dalma szomszédságában ,mikor az hegedülni tanul, de a kis szőke Denisza a követ is meglágyítja, olyan édesen és egyszerre rámenősen tudja kiudvarolni, hogy kiskutyát tarthasson, Izabellával pedig minden részeges férjnek meggyűlne a baja olyan tűzről pattant menyecske. Következett az a versenyszám, amelynél a család tagjai bebizonyíthatták, hogy nem hiába olvasták el a kiadott olvasmányokat. A villámkérdésre villámgyorsan érkeztek a tökéletes válaszok a terem minden egyes sarkából, úgyhogy a zsűri összes tagja össze vissza kapkodta a fejét a nagy figyelés közben, hogy tévedés ne essék az “elsők” kiválasztásában. Sajnos itt már csúsztak be kisebb bakik, na meg mint a fociban, mindenki jobban tudta mint a zsűri, hogy ki emelte fel hamarabb a kezét, de végül úgy zsűri mint a műsorvezető megúszta a “beígért” verés nélkül. A játékos próba egyszerre fokozta a derültséget a teremben és oldotta a feszültséget a versenyzőkben. Miután a csapatok elhasználták az ádámosi nyári tábor egy napra elegendő WC papír tartalékát, következett a ballonos próba, ahol bár a szervezők minden épkézláb emberüket felvonultatták, mégis a 14 habos balon közül egy párat a közönségnek kellett féken tartania, így hát itt már nem volt különbség, a versenyszám végére egyaránt fehér volt a versenyző, a zsűri, a közönség számos tagja. Mire mindenki megtisztult előkerültek a kendők, a fűszereket rejtegető poharacskák, és kezdetét vette a nagy szaglászás. Mikor az orrocska nem segített, jöhetett a kóstolás, lett is aztán nagy köpdösődés, hisz a szerevezők is kitettek magukért és emlékeztették ifjainkat, hogy biza fűszeresen eszik a magyar. Az est fénypontját mindenképpen a Legyen ön is nagycsaládos versenyszám jelentette. Itt dőlt el valójában, ki is lett az első három helyezett. Az IKE-től kölcsönzött kivetítő hatására a közönség szemében nagyot nőtt az ALKISZ. Jó, hogy Rácz Norbi barátunk nem milliókat osztogatott ennél a versenyszámnál, hiszen a dicsői versenyzők rendkívül műveltnek bizonyultak, egy kivételével mindenki “nagycsaládos” lett az öt csapat közül. Mindezek után a zsűri elvonult meditálni, okleveleket megírni, s amíg ezek a bonyolult műveletek folytak, addig a gyerekek elfogyasztották a város egy félévi chipstermését, felemésztették az ALKISZ iroda ásványvíz provízióit, közben hallgathatták a rendezvény médiatámogatójának a POLIGLOT Fm-nek az adását. Eközben az ALKISZ-os fiatalok tovább öregbítették jó hírnevüket a Küküllőmentén, hisz ez évben sem feledkeztek meg az anyák napjáról, és mégha nem is politizálnak, minden anyukát megleptek egy szál tulipánnal. Aztán jött a nagy pillanat, megszületett a döntés, aminek értelmében a Kis-Küküllőmentét a “Király” család fogja képviselni a kolozsvári döntőben, azaz Nagy Aliz és Hadnagy Dalma dicsőszentmártoni, illetve Kórodi Gergely magyarkirályfalvi versenyzők. Az est meglepetései itt még nem fogytak el, a díjazott csapatok mindenike a plakáton szereplő ennivaló édes kislánytól vehették át oklevelüket, ajándéktárgyaikat. Dicséret a győzteseknek, hajrá az országoson, dicséret minden résztvevőnek, aki becsülettel elolvasta a kitűzött olvasmányokat és részt vett a rendezvényen, köszönet a felkészítő tanároknak. Végezetül hálás köszönet a háromtagú zsűrinek, névszerint Végh Erzsébet tanítónőnek, Keszeg Ilonka rajztanárnőnek, és Korpos Jánosnak a POLIGLOT Fm munkatársának, akik profi munkát végeztek. Szervezők
| |
|
| |
|
2007. május 7-13.
| |
|
| |
|
2007. május 7-13.
| |