2008.07.11.
Megemlékezés a Hősök terén
Sokan vélik úgy,
hogy 1988. június 27-e mérföldkő volt a „rendszerváltás” felé vezető
úton. Nem is alaptalan ez a vélemény, hiszen 1956. november 4-e óta ezen a
napon fordult elő először, hogy egy előre bejelentett, és
hatalmas tömeget utcára vivő ellenzéki megmozdulást mindennemű
beavatkozás nélkül hagyott a kommunista rezsim és annak rendőrsége. Az
akkori tüntetés a Ceaucescu-diktatúra által elhatározott erdélyi falurombolás
ellen emelte fel a szavát. A magyar értelmiség vezetői – élükön Csurka
István íróval – hatalmas megmozdulásukkal jelezték: nem hagyják ledózeroltatni
erdélyi, székelyföldi testvéreink élőhelyét. Ennek a máig nagy hatású
tüntetésnek a 20. évfordulójára emlékeztek a szervezők, ám a megmozdulást
a jelenlegi helyzet is indokolttá tette. A tüntetésen ugyanis a napjainkban
tapasztalható magyarországi falurombolás és nemzetgyalázás ellen, valamint az
előre hozott választások érdekében is szót emeltek. A húsz évvel
ezelőtti tüntetés vezérszónokai közül többen most is megjelentek és rövid
beszédet mondtak a Hősök terén. Elsőként dr. Nagy László lépett a
mikrofonhoz. Beszédében a nemzet egységének fontosságát hangsúlyozta. „Nagyon
fontos tisztában lennünk azzal, hogy nem vagyunk feldarabolhatók! Egy az Istenünk,
egy a kultúránk, egy a nyelvünk, egy a hazánk!” – szögezte le. Ezt
követően nemzeti érdekű politikai programot vázolt fel, melynek
legfontosabb pontjai közé a parasztság „helyzetbe hozását”, a magyar vidék
tudatos fejlesztését, az értelmiség megbecsülését, és az elcsatolt területek –
azon belül is főleg Erdély – sorsának kérdését sorolta. „Erdély nélkül
nincs Magyarország, Magyarország nélkül nincs Erdély” – nyomatékosította végül!
Dénes János ’56-os szabadságharcos szerint a székelyföldi magyarok irányába
megnyilvánuló anyaországi szolidaritás és az együttérzés közös megjelenése
eredményezte az 1988-as hatalmas tüntetést. „Amikor kiderült, hogy Ceaucescu és
diktatúrája milyen galádságra készül a székely falvak ellen, őfelsége, a
magyar nép benyújtotta igényét az ÉLETRE!” – foglalta össze a húsz évvel
ezelőtti tüntetés kiváltó okát Dénes János, aki felszólalásában arra is
felhívta a figyelmet, hogy sajnos napjaink anyaországi helyzete is indokolttá
teszi az emlékezést és demonstrációt. Fónay Jenő is a jelenlegi állapotok
tarthatatlanságát emelte ki rövid beszédében. „Figyelembe véve országunk
mostani közállapotát, ki kell jelenteni, hogy többször kellene hallatnunk a
hangunkat, többször kellene a mostanihoz hasonló rendezvényeket szerveznünk.”
Az egykori 56-os hős afeletti szomorúságának adott hangot, hogy most nem
látja azt az össztársadalmi megmozdulást, összefogást, amely húsz évvel
ezelőtt tapintható, érzékelhető volt. Pedig nagy szükség lenne rá,
mert mint mondta: „Sajnos nagyon nagy a baj Magyarországon!” A rendezvényt –
melyen az említetteken kívül személyesen részt vett még Zétényi Zsolt és Dragon
Pál is – támogatásáról biztosította és levélben üdvözölte Tőkés László
református püspök, EU-képviselő. A beszédek előtt, közben és után
színvonalas műsort is láthattak a Hősök terére látogató
emlékezők. Balogh Márton népdalénekes nyitotta és zárta az ünnepséget a
Himnusz és a Szózat eléneklésével. A segesvári Kikerics együttes, valamint a dicsőszentmártoni Kökényes néptánc-együttes
népviseletben bemutatott erdélyi táncai osztatlan sikert arattak a közönség
soraiban. Rajtuk kívül Agárdi László színművész Wass Albert verseket
szavalt, Róka István operaénekes a legszebb nemzeti érzelmű operák
betétdalaiból énekelt. Györgyfi József, a Győri Nemzeti Színház magánénekese
az Estharang és a Mienk e föld c. műdalokat adta elő , Budai Ilona
Magyar Örökség Díjas művésznő népdalokat énekelt és fellépett
zenekarával Ökrös Csaba is. A tízéves fiatalembert, aki Wass Albert Láthatatlan
lobogóját szavalta, mindenki a szívébe zárta.
Kovács Attila
(Csurka
István ünnepi beszédét a Magyar Fórum hetilap 2008. július 3-ai számában
olvashatják.)