A replika jogán

Kulturális helyzetjelentő Dicsőszentmárton művelődési életéről

A november 25-i Népújság a szokásostól eltérően nagyobb teret szentelt Dicsőszentmárton művelődési életének, és a pár nappal előtte zárult kultúrális napok rendezvénysorozat ismertetésének.Eddig minden rendben is lenne, örvendetes dolog, hogy manapság a száraz politikai csatározások mellett a kultúrának is jut hely.

Azonban Nagy Botond szerkesztő úr cikke nagyon messze áll a kultúrális helyzetjelentéstől, azaz egy objektív realitástól.A szerkesztő úr többször járt Dicsőszentmártonban(személyesen is találkoztunk!), ezért kellene tudja, hogy a város kultúrális élete nem csupán a volt zsinagóga, illetve a Kis-Küküllő Alapítvány körül forog.Ez csupán a kultúrális kínálat egyik szelete és színfoltja.Ha már művelődési helyzetjelentésre vállalkozott, akkor látogassa meg a város művelődési életének többi magyar színpadi szereplőjét is.

A kedves olvasó objektív tájékoztatása érdekében elmondom, hogy mellesleg létezik az Alsó Kis-Küküllőmenti Magyar Ifjúság Szövetsége(ALKISZ) nevű ifjúsági szervezet is, amely havi jelleggel jelentkezik kisebb-nagyobb kultúrális programokkal.November elején szerveztük meg például immár második alkalommal a “Kiöntött a Kis-Küküllő…” néptánctalálkozót, amely 11 néptánccsoportot vonultatott fel a megyéből és a határon túlról, a teremben minimálisan 300 ember foglalt helyet.Rá egy hétre főszervezői voltunk azoknak az ünnepségeknek, amellyel a 135 éves dicsőszentmártoni intézményesített magyar oktatásnak állítottunk emléket.De ez most nem az önreklám helye, ezért nem folytatom a 2008-ban szervezett kulturális rendezvényeink fonalát.Azt azért el kell mondani, ha már a szerkesztő úr helyzetjelentést szeretne készíteni, akkor tájékozodjon körültekintően, és ne megrendelésre készítsen beszámolókat.

A dicsőszentmártoni művelődési élet egyik állandó szereplőjeként, és a helyi ifjúsági szervezet vezetőjeként ugyanakkor a legnagyobb jóindulattal is felelőtlennek kell neveznem, Kakassy elnök úr szavait, miszerint idézem:” A fiatalokat nem tudjuk utolérni, megszólítani.”, “Nincsen előrelépés…Tanult ifjúság kéne...”.

Immár több éves slágerré vált a Kis-Küküllő jobb partján, hogy amikor valami nem megy, előrángatjuk a főbűnöst, a tanulatlan, kultúra iránt passzív fiatalságot, és jól befeketítjük, megvalósításairól egyszerűen nem veszünk tudomást. Pedig hát van amiről beszélni tisztelt uraim.Ugyanaz a passzív, és tanulatlan fiatalság 10 éve havi jelleggel diáklapot ad ki ÉBRESZTŐ néven, a lap az Alsó Kis-Küküllőmente minden oktatási intézményében megvásárolható. 4 éve Dicsőszentmárton neve szervesen összefonódik a Kökényes Néptánccsoport nevével, ezek a fiatalok hetente kétszer próbálnak, és szinte heti rendszerességgel jelen vannak Erdély valamelyik rangos néptáncfesztiválján, sőt ez év júniusában Budapesten is felléptek a Hősök terén, több ezer ember előtt.S ha már népi hagyományaink ismereténél illetve átörökítésénél tartunk, akkor hadd említsem meg azt is, hogy minden szombaton Dicsőszentmártonban gyermektáncházat tartanak, novembertől pedig hétvégenként az óvodás illetve az I., és II. elemisták számára Apró Kökényes néven Játszóház működik.A Kökényesben jelenleg 3 korosztályban táncolnak a gyerekek, ez pillanatnyilag 84 passzív és tanulatlan magyar fiatalt jelent.Igen, ezeket a fiatalokat valaki utólérte, valaki aki tudta hogyan kell őket megszólítani.Kérdem én, kiknek a szervezésében valósult meg az, hogy Dicsőszentmárton főterén több száz népviseletbe öltözött néptáncos vonult fel november 2-án? De nem feledkezhetünk meg azokról a fiatalokról sem akik különböző versenyeken képviselik városunkat, megyei és országos díjakat hoznak haza, színdarabot tanulnak, furulyakörre és énekkarra járnak, gólyabált szerveznek, anyanyelvű rádióműsort szerkesztenek, több településre kiterjedő szüreti múlatságot szerveznek, választáskor plakátolnak.Amit mi csinálunk, lehet, hogy nem mindig látványos, de ez egy belső önépítkezés.Egy jól kigondolt stratégia alapján dolgozunk.Arra építünk ami van, ezeket az értékeket akarjuk felszínre hozni, felmutatni és népszerűsíteni. Rendezvényeink látogatottsága, támogatottságunk azt igazolja, hogy sikeresen tesszük.

Az egyedüli gond velünk csupán az, hogy mindezt nem a zsinagóga színpadán tesszük, illetve amint szokták Önök mondani “ezek nem a miénkek!”, ezek az emberek „a medvével táncolnak”. Pedig ez nem más, mint a dicsőszentmártoni művelődési élet másik, sokkal nagyobb szelete, amely azért működik, és sikeres, mert valóságos mozgalommá nőtte ki magát, és ebben a mozgalomban a mindenki megtalálja a maga helyét:kihasználtak, kiábrándultak, kegyveszettek, lelkes pedagógusok, értelmiségi örökifjak és hűséges szülők.A mi sikerünk titka az, hogy képesek vagyunk összehangolni értelmiségiek, lelkes fiatalok és egyszerű szülők kétkezi munkáját.

Hogy miért nem működik ez túlfelől, arra pont az elnök úr adja meg önkéntelenül a választ:” Valamit nem tudunk…” Tisztelt uraim, pont ebben az egyszerű kijelentésben rejlik a megoldás, amely ugyanakkor a helyi politikában is megfontolandó üzenet.De nem a szakmai tudás hiányosságáról van szó. Amit nem tudunk azzal ne foglalkozzunk.Hagyjuk azokat akik tudják.Ha látjuk, hogy már nem megy, akkor ne erőltessük.A „lovagok” mellett az „apródoknak” is meg kell adni a lehetőséget az érvényesülésre. Nem az a lényeg, hogy mindent magunk alá rendeljünk, inkább fogadjuk el partnerként, és hagyjuk a másikat is dolgozni.Ne politizáljuk el Dicsőszentmárton művelődési életét.Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor Nagy Botond szerkesztő úr soron következő látogatásánál nem kell majd apokaliptikus képet festenünk városunkról. Legalább is nem a művelődési életéről.

(Gagyi Zoltán ALKISZ elnök és a Kökényes Néptánccsoport vezetője)