LIX. évfolyam 157. (16639.) sz.

2007. július 10., kedd

NÉPÚJSÁG

Táncostalálkozó Küküllôdombón

B.D.

A mûsorlap román része még öregek táncának, értelemszerûen valamiféle "adatközlôk találkozójának" hirdeti, de hát ez már rég nem arról szól, hogy szakemberek megörökítik, eltanulják, elmentik a jövônek a feledéstôl fenyegetett értékeket, mozdulatokat, hangokat, rigmusokat, szokásokat, egy elszentülô életmód szebbik felét, nem. A szakember ölbe teszi a kezét, vagy tapsol. Ez másfajta "fesztivál", ez: show. Fotósok, filmesek, szakemberek és amatôrök, alkalmi kirándulók és céltudatos rendezvénylátogatók utaztak vasárnap a Dicsôszentmárton "hónaljában" megbúvó Küküllôdombóra. Az Alsó-Küküllô Menti Ifjak Szövetsége (ALKISZ) és Ádámos község önkormányzata szervezte a vízmelléki hagyományôrzôk találkozóját vasárnap, partnereik elsôsorban Maros megye tanácsa, a hagyományos kultúra megôrzésének és terjesztésének megyei központja és a dicsôszentmártoni városi önkormányzat. Támogatói cégek, vállalkozók, egyházak, mûvelôdési intézmények, a média. Aki látott már hasonló megnyilvánulást, most némileg elbizonytalanodott, itt az "adatközlôk" némileg sztárolásos szerepeltetése folyt, szabadtéri népies buli az iskola udvarán, körül kézmûvesek, könyvárusok sátraival, lacikonyhával, Seprôdi József boraival. A Vízmellék és a Kutasföld néprajzi szempontból meglehetôsen mostohán kezelt kistájai Erdélynek, a két Küküllô közének falvai a Balavásár – Kiskend – Nagykend vonaltól le Balázsfalváig, ritkán jutnak megmutatkozási lehetôséghez, kevés az olyan alkalom, amikor felhívhatnák öregedô, fogyatkozó, pusztuló kisközösségeikre a figyelmet. Itt legalább két-három vagy csak egy-egy pár fordulhatott néhányat, Kozsik József színmûvész mûsorvezetô sómenként kérdezhetett tôlük ezt-azt, élcelôdhetett is erre-arra, a nép szórakozására, a zene pedig éppen olyan volt, mint amihez szoktak, a csávásiak ifizenekara húzta a talpalávalót. Fodor József tanító úr a szervezôk nevében a magyar néptáncról is értekezett, de még elôtte a magyar és román viseletû vendégek és házigazdáik a muzsika nyomában haladva megsétálhatták magukat a szûk völgybe szorult falu hegyvidékre emlékeztetô utcáin – aztán jöhetett a mûsor. Minden forgatókönyv szerint, szabályosan haladt, fiatalok nyitották a napot, az ALKISZ Kökényes nevû tánccsoportja Varró Huba és Miklós Mónika vezetésével bemutatta az alsó- küküllôi táncrendet, és akik elérkezhettek, folytatták, csávásiak, küküllôváriak, magyarsárosiak, medgyesiek, ádámosiak, ózdiak, bükkösiek, süllyeiek, a medgyesi roma ifjak, csaknem húsz csoport vagy személy jelentkezett be, sajnos, nem mindenki tudott eljönni, ezért felsorolásunk el-elakad. Fôleg a Vízmellék Dicsôszentmártonhoz "húzó" falvaiból jöttek. A "felsôk", Héderfája, Bonyha, Széplak környéke nem képviseltette magát, ellenben ott volt a listán Csávás, Désfalva, Gálfalva, Harangláb, a "gazdák" környékérôl Sövényfalva, Királyfalva, Ádámos, Dombó, és az "alsók" között, a küküllôváriak mellett Vesszôs. Sajnos, Boldogfalva, Magyarbénye, Bethlenszentmiklós már nem. Fodor aligazgató úr elhozta a dicsôi Traian Gimnázium magyar elsôseit, Szász Irénke tanító néni kisdiákjai a tájhoz kapcsolódó gyermekjátékokat mutattak be. A Kökényes nemcsak küküllei, hanem vajdaszentiványi táncrendet is tud, a csapat a legszebb fázisát éli, ezt nevezik a búza szerelmesei viaszérésnek. Az oktatók réme, a nemzedékcsere folyamatos megújulásra késztet mindenkit, de bíznunk kell abban, hogy a Gagyi Zoltán történelemtanár fiatalos lendületével fölpörgô együttes továbbra is gyûjtôhelye marad az ôsök táncát, énekét életben tartó ifjúságnak. A barátkozást, közeledést, a meghittséget szolgálta a közeli Poliglot étteremben szervezett délutáni-esti táncház is.